Velence egy nap alatt

Olaszország Velence

Ott-tartózkodás ideje: 2007. nov. 24.  - 2007. nov. 25. (1 nap)

0 hozzászólás I 13 874 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. feb. 03. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar ruba Beszámolója

Cimkék: Murano  Olaszország  Velence  Venezia  Venice 

2007 november végén töltöttünk egy napot Velencében. Vonattal mentünk nov. 24.-én indultunk 17:10-kor a Keleti pályaudvarról. A vonat Horvátország és Szlovénia érintésével érte el Olaszországot. Az út első felében alig voltak a vonaton, azoknak is a többsége belföldi utas volt, így Nagykanizsa után szinte teljesen kiürült a kocsi. Ez a béke nem tartott sokáig, éjfélkor megérkeztünk Zágrábba , és felszállt néhány olasz család. Nem vagyok előítéletes, de ezek tipikusan úgy viselkedtek, mint ha az olaszokról kialakult sztereotípiákat akarnák bemutatni. Jó nagy társaság volt, 2-3 családból álhatott, sok gyerek, és jó hangosan temperamentumosan beszélgettek egymással, közvetlenül mögöttünk. Nem lett volna ezzel bajom, ha nem éjfél lett volna, és nem akartam volna aludni. Emiatt aztán nem tudtam sokat aludni, bár Ljubljana után nem sokkal (olyan hajnali 3 körül) elcsendesedtek ők is. Ez azonban már nem sokat segített, mert negyed 5 körül megérkeztünk az Olasz határra Villa Opicinához, és a határőrök felébresztettek. Itt nagyjából egy órát álltunk, először nem tudtam miért, de mivel így érkeztünk meg pontosan, gyanítom, hogy a vonat sokkal korábban ért oda, így csak a rendes menetidejét várta be. Ennek az lehet az oka, hogy azóta hogy ennek a vonatnak a menetrendjét megírták sokat egyszerűsödött a határellenőrzés, csak azt nem értem, akkor miért nem módosítják a menetrendet(megnéztem, ez azóta sem változott, pedig két menetrend-váltás volt azóta). Velence szárazföldi részén, Venezia-Mestre pályaudvaron szinte mindenki leszállt, valószínűleg ők innen tovább utaznak Olaszország belseje felé. Velencének ez a része annyira ronda, mint amennyire szép a tengerre épült, “igazi” Velence. Szokták is mondani viccesen a helyiek, hogy az Adria Királynője(így is szokták nevezni Velencét) hozzáment a legrondább herceghez. Miután elhagytuk Venezia-Mestre állomást pár perc, és a lagúnán keresztül a szárazföldtől Velence széléig tartó Ponte de’la Libertán voltunk(Szabadság híd hehe). A lagúnát az ilyenkor gyakori köd burkolta, így nem láttunk belőle sokat. Mint írtam nagyjából pontosan érkeztünk meg a Venezia Santa Lucia pályaudvarra. Reggel fél nyolc volt, ez ott még szinte vakhajnalnak számít, így szinte semmi forgalom nem volt sem a pályaudvaron, sem a Canal Grandén. Az emberek is csak lézengtek. Vettünk napijegyet, és fel is szálltunk a 82-es vízibuszra(vaporettóra). Imádok velük utazni, nem ez volt az első alkalom, és remélem nem is az utolsó! Ez a járat a Rialtoig közlekedik, és addig nem is áll meg sehol. A Rialto-ról nagyon szép kilátás nyílt a Canal Grandéra, és mivel még nagyon korán volt, ezért nem kellett élet-halál harcot vívni a legjobb helyekértJ. Ilyenkor gondolák még nem is voltak a vízen, csak egy-két vízibusz, és néhány vízitaxi jelentette a forgalmat. Nagyon nagy volt a csend és nyugalom, ami egy ekkora turistaközpontban elég ritkaság. Miután itt kinézelődtük magunkat, átsétáltunk a Szent Márk térre. Habár mehettünk volna hajóval is, ezen a viszonylaton a gyaloglás gyorsabb is, mint a hajó, és érdekesebb is a szűk kis sikátorok miatt. A Szent Márk téren is alig volt még ember, elég fura volt, bár egyszer már láttam így, amikor egy rövid pihenő erejéig voltunk Velencében éjféltől reggel hatig, és éjjel róttuk a várost. Mivel várható volt az Aqua Alta, vagyis az árvíz érkezése, ezért a járópallók már ki voltak készítve. Mikor kiértünk a tér tengernél lévő szélére, ott ahol a gondolák sorakoznak, láttuk is, hogy egy-egy hullám már ki csap a járdára. Megnéztük a híres Sóhajok hídját, majd elindultunk az Arsenale felé. Ez nem tudom pontosan mi, valami katonai jellegű hajójavító lehet, mert a bejárat le van zárva, és ki van írva, hogy katonai terület. Viszont nagyon szép bejárata van, a bevezető csatorna mellett két torony. Mind a kettő bástyaszerűen néz ki, és mind a kettőn van óra. Ezután hajóra szálltunk, és elmentünk a temetőszigetre. Nagyon szép kápolnácskák, és szépen gondozott családi kripták vannak itt, bár egy kissé érdekes célpont egy turistának, de érdemes megnézni. Mellesleg az ÖSSZES sír (olyanok is, minthogy XY élt 1773-1825!)gondozva van, nem úgy mint nálunk. Körülbelül ekkor tetőzhetett a dagály, amikor kimentünk a buszmegállóba, hogy folytassuk utunkat Murano felé(a temető egy külön szigeten van Velence és Murano között) a tenger elég erősen hullámzott. Eközben szépen lassan eloszlott a köd, és kisütött a nap. Mire Muranoba értünk, már rendesen tűzött, és habár meleg nem volt, de a kabátot levehettük, elég volt a pulcsi. Murano nagyon szép volt, kicsit falusiasabb, mint Velence. Itt már volt néhány kertes ház is. Miután Muranoban is sétáltunk egyet, visszamentünk Velencébe. A hajó a vasútállomásnál tett le minket. Innen most végig gyalog mentünk el a Szent Márk térre, menet közben pedig betértünk egy kis kávézóba, ahol 1Euro volt egy capuccino, amit amúgy is akartunk inni, hiszen ez kihagyhatatlan, ha az ember Olaszországba megy, és itt el is tudtunk menni WC-re. A Szent Márk tértől nem messze ismét felszálltunk a 82-es vízibuszra, amely a Giudecca csatornán(külső nagy és széles csatorna, erre közlekednek az óceánjárók is) megy végig a Tronchetto nevű óriási parkolóházig, majd innen a városban, a Canal Grandén halad a Rialtoig. Mivel a végállomáson szálltunk fel, ezért sikerült befoglalnunk két helyet legelöl, így az egész úton remek kilátásban gyönyörködhettünk. Habár a Giudecca csatorna annyira nem szép, de amikor a hajó elindul, egy ideig nagyon szép rálátás nyílik a Szent Márk térre és a Dózse-palotára. De mindettől függetlenül egyszer azt a csatornát is érdemes megnézni. A Tronchetto környékén már elég unalmas a táj, itt van a kikötő, így itt hatalmas kompok, óceánjárók állnak, köztük pedig a mesterséges félszigeteken szürke betonból épült raktárak állnak, előttük sok-sok kamion. A Tronchetto maga egész Velence legszéle, a Ponte de’la Liberta mellett álló hatalmas parkolósziget. Az egész sziget egy hatalmas parkoló, van rajta egy parkolóház is. Nem tudom mennyi autó fér el itt, de pár ezer biztosan. Innen a hajó visszafordul a belváros felé, és ha az elején ül az ember, nagyon jó városnézésben lehet része. Újra felmentünk a hídra, most már volt tömeg, nem is fértünk oda a legjobb helyekre, de emiatt nem bánkódtunk. Most a másik oldalra jöttünk le a hídról, és így egy másik városrészt néztünk meg. Először elsétáltunk az Akadémia-hídhoz, majd onnan visszasétáltunk egész a Piazzale Roma-ig. Ez a legbelső hely, ahova még kocsival is be lehet jönni, itt van egy nagy buszpályaudvar is. Innen a Szent Márk tér felé indultunk, út közben bementünk egy boltba vásárolni pár dolgot, majd útközben ettünk is egy-egy szelet pizzát(sajnos arra nem volt pénzünk, hogy egy rendes pizzériába beüljünk) , és ittunk egy-egy forrócsokit azon a helyen, ahol korábban a capuccinot ittuk. Nagyon finom volt, teljesen más mint itthon, kicsit puding szerű állaga volt. Azután a Szent Márk tér környékén lévő sikátorokban bóklásztunk, majd mikor már beesteledet, átsétáltunk az Akadémia hídon, annak a környékén is sétáltunk egyet, míg végül kilyukadtunk a Giudecca csatorna partjára. Itt sétálgattunk, amikor találkoztunk egy ott tanuló magyar diáklánnyal. Ő mondta, hogy mindenképpen kóstoljuk meg a helyi specialitást, a Spritzet. Mivel úgyis lassan ideje volt visszaindulni a vasútállomásra, hát visszamentünk kicsit előbb, hogy a környék egyik bárjában kipróbáljuk. Ezt egy Aperol nevű olasz italból készítik. Pezsgőt, sót és narancslevet adnak hozzá(lehet valami kimaradt, pontos recept minden Aperolos üveg hátán rajta van) . Nagyon finom volt. Ha valaki ki akarja próbálni nem kell Olaszországig menni, mert Aperolt már Ausztriában is lehet kapni, és mint írtam a recept rajta van az üvegen. Azóta készítettünk párszor magunknak Spritzet, egész jól sikerült. Ezután már nem maradt másra időnk, visszamentünk a pályaudvarra, és felszálltunk a vonatra. Mivel előző este nem sokat aludtam, egész hamar elaludtam, és a határellenőrzéseket, és jegykezeléseket nem számítva, csak a Balatonnál keltem fel. Mellesleg ezek az ellenőrzések nem túl jók, mivel egyszer jött az olasz jegyellenőr, aztán a szlovén határőr (ez még a Schengeni csatlakozás előtt volt), aztán a szlovén jegyellenőr, aztán a horvát határőr, majd a horvát jegyellenőr, ezekután a magyar határőr, és végül a magyar jegyellenőr, tehát összesen 7 szer keltenek fel!! Nem tudom mit lehetne csinálni, de azért valahogy csak csökkenthetnék ezeknek a számát, pl. nem értem miért nem utazik végig egyetlen jegyellenőr, aki így tudja, hogy én már mutattam jegyet, és nem zaklat újra. Mindegy, azért valamennyire sikerült kialudnom magam, és végül egy félórás késéssel érkeztünk meg Budapestre.
ruba kapcsolódó élménybeszámolói:
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Az itthon.blog.hu ajánlásával
somló Somlói borvarázs
 ?A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebb egy pohár bor mellett.? ?...
mór Borozzunk Móron!
Ha MÓR, akkor BOR! Ha október, akkor Móri Bornapok! Nem is lehet ez másképp, mint sok éve már. Az...

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina