Wieliczka, Wawel, Kazimierz

Lengyelország Wieliczka

Ott-tartózkodás ideje: 2009. márc. 13.  - 2009. márc. 13. (1 nap)

0 hozzászólás I 4 362 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. aug. 31. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Koga Beszámolója

Cimkék: Kis-Lengyelország  Krakkó  Lengyelország  sóbánya  templom  UNESCO  Világörökség  Wawel  Wieliczka 

KIS-LENGYELORSZÁGI KÖRUTAZÁS 2. NAP

Wieliczkai fakultatív: Van-é valaki széles e világon, aki elmenne Krakkóba, de kihagyná e másik értéket, a wieliczkai sóbányát? Szerintem senki. Maximum az, aki még sosem hallott róla. Bár aki valaha is fellapozott egy utazási prospektust, az valószínűleg minimum egyszer átfutott a város nevén.

Wieliczka nem túl nagy város Krakkótól 13 km-re dél-keletre. Nem túl nagy táv, még télen, hóesésben sem.

A város történetére kíváncsi utazók több tucat magyar nyelvű internetes oldalon olvashatnak a magyar kapocsról (többek között Árpádházi Szent Kinga lengyel királynéról), a bánya megnyitásáról, évszázados sorsáról. Valaki a történelemben keresi a turista helyszínek lényegét (mint például én), valaki csak a látnivalókban szeret gyönyörködni - amely nem mindig adatik meg még sokszor a nívósnak hangzó UNESCO Világörökségi listán szereplők között sem. E helyszín szerencsére magában hordozza a vizuális élményt is. Hisz' a sóból faragott szobrok látványa, elrendezése, maga a bánya kialakítása ámulatba ejti az arra bolyongó embert.

A sóbánya számokban kifejezve: 9 szintet különböztetnek meg, melyből az első 64, míg az utolsó 327 méter mélyen van. Az összhossz meghaladja a 300 kilométert is. A bányában nagy páratartalom mellett, valamint 12-14°C állandó hőmérséklete van. A turisták a bánya 20 termét, és 3 km-ét látogathatják. Ez körülbelül 2-3 órát vesz igénybe. Mi is ezalatt teljesítettük a távot, szakszerű idegenvezetéssel.

A bánya látogatható részei közül megemlítendő (sorrendben) a Kopernikusz kamra, a beázott Szent Antal kápolna, a Janowice kamra (ahol Árpádházi Szent Kinga szoborcsoport látható, amint a lengyel bányászok átadják számára az elveszett gyűrűjét), a Sielec kamra, a Pieskowa Skala kamra, a Kunigunda aknafenék, a Szent Kinga kápolna (ide külön fotójegyet lehet venni 10 zlotyért), Erazm Baracz kamra, Weimar kamra (Goethe-vel), a Michalowice kamra, a Drozdowice kamra, Stanislaw Staszic kamra (a legmagasabb kamra a bányában), a Varsó kamra, a Visztula kamra, és a sok-sok kamrából álló múzeum.

A táv kis része után lehetőség nyílik egy büfé/étterem szolgáltatásait is igénybe venni. Személyes tapasztalatom lehangoló, ami az általuk készített hamburgereket illeti. A hely viszont ötletes, és szép.

A bánya bizonyos része interaktívak. Nem akarok lelőni semmiféle "poént", de a lengyelek szemmel láthatóan próbálkoznak, hogy a látogatók ne úgy hagyják el e helyet, hogy ez baromira nem tetszett nekik.

Aki souvenirt akar venni, azt javaslom, hogy ne a bánya épületében tegye ezt meg. Mi is vettünk pár dobor wieliczkai sót, és nem bántuk meg. Mondjuk só és só között alapjában véve nincs nagy különbség, de nálam okosabbak szerint azért itt mégis csak másabb, mint a jól bevált asztali vákuum csomagolt...

A nap második felére a krakkói Wawel megtekintése volt napirenden. A délelőtti hó időközben elolvadt, és kimondottan kellemes idő telepedett rá a városra.

A lengyel királyok temetkezési helyén fényképezni nem lehetett. A harangtoronyba egy meglehetősen keskeny lépcső vezetett, nem beszélve arról, hogy sokszor gerendák között kellett átpréselni magunkat. A kilátás felejthetőnek bizonyult, viszont a turisták kedvéért kitalálták, hogy az a leányzó, aki megérinti a harangot, még abban az évben férjhez megy. Kipróbáltuk: a mendemonda valóságtartalma felemásra sikerült...

A nap végére, ahogy tűnt el a márciusi korán lenyugvó Nap a horizonton, mi is egyre sötétebb helyekre tévedtünk. Elbotorkáltunk a Kazimierz-ig, mely a krakkói zsidóság központja volt... a II. világháború előtt. Állítólag mára már nagyon kevesen laknak e városban, sokuk családja nem akart visszatérni a háború után (tegyük hozzá: jogosan). Sajnos azt kell írnom, hogy amiért csak lehet, itt is pénzt kérnek el. Voltam pár zsinagógába, most csak a kapuig jutottam. Pedig be akartam menni - függetlenül attól, hogy nem akartam sok pénz invesztálni a kalandba -, csak sajnos egy morcos kinézetű izraelita nő utamat állta: Ennyit a vendégszeretetről...
Feltöltve: 2009. aug. 31.
Értékeld az élménybeszámolót!
9.7 (3 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina