Szerte Iránban három hét alatt

Irán

Ott-tartózkodás ideje: 2009. jún. 25.  - 2009. júl. 20. (25 nap)

4 hozzászólás I 9 325 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. dec. 06. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar McSmith Beszámolója

Cimkék: abba  bander  esfahan  irán  kebab  kerman  perzsia  shiraz  sivatag  tabriz  teherán  yazd 

Már régóta tervben volt, h pajtásaimmal, akikkel Boszniában is voltunk, elnézünk az Iráni Iszlám Köztársaságba. Sajnos adminisztrációs okok miatt csak parancsmegtagadó tudott eljönni. Jó előre igényeltük a vízumot, nyári vizsgaidőszak utánra terveztük az utazást. Egyszer véletlenül megnéztem a híreket, láttam,h választások lesznek pénteken, gondoltam biztos, ami biztos, kérjük ki a vízumot, ki tudja mi történik. Még rá kellett fizetni 1500-at meg is volt. Az elindulásig még 20 nap volt, ami végig izgulással töltöttük, menjünk vagy ne. Végül a tüntetések legvéresebb napján, június 20-án indultunk a kalandra vonattal, Isztambul felé. Sikerült lekésni a szófiai csatlakozást, így levonatoztunk Nisig, hátha utolérjük. Ez nem sikerült, így hajnalban körülnéztünk a városban. Találkoztunk három részeg szerb sráccal, akik jókívánságukat fejezték ki az iráni elnöknek (elsők és utolsók voltak az út során), kiegészítették a buszjegyünket, némi cigiért, aztán elbúcsúztunk. Szofiából busszal mentünk Isztambulba, ahol megpihentünk 3 napra, majd repülővel mentünk Vanig. Remek város, mindenki nézzen be, ha arra jár. Aztán átbuszoztunk Orumiyehbe. A határon nem volt semmi para, csak kérdezgették, hova megyünk. Aztán 2 km múlva volt megint egy checkpoint, ahol átnézték a vízumot. Orumiyehbe kitaxiztunk a Sós-tóhoz, sajnos apad, úgyh nem olyan könnyű olyan helyet találni, ahol nem kell 20 percig latyakban gázolni. Lebegtünk a vízen, senki sehol, tűző nap, a tó körül szikrázó hegyek. Átmentünk Tabrizba, elmentünk Irán második legnagyobb parkjába. Tabrizban van egy nagyon korrekt faszi, aki utakat szervez a környéken, egy kínai turistapárral kocsikáztunk Kandovanba, ami kábé olyan, mint Kappadokia, csak itt még bent laknak a tagok a barlangban. Tabrizban váltottunk nagyobb tételben pénzt, így 100 euróból könnyedén milliomosokká váltunk. Buszoztunk Teheránba, ahol akkorra már nyugi volt, csak a civil rendőrök lóbálták a gumibotot tüntetőkre várva. Sokat metróztunk mindenfele, (a helyiek fel voltak háborodva az áremelés miatt, 30 Ft volt egy jegy), északon, délen, bazár, Khomeini-komplexum, katonai temető, amerikai nagykövetségre is besétáltunk. Találtunk végre „mekit” is, ahol egy hét után ehettem sült krumplit, meg hambit. Vettünk egy repjegyet 10 ezerért, Mahan Airrel mentünk Kermanba. Nemcsak azért volt para, mert pont akkortájt zuhant le egy Airbus, hanem mert nem volt légkondi 40 percig, aztán meg föl-le kapcsolódott a lámpa.

Kerman sivatag mellett fekszik, de persze itt is van egy rakás park. Találkoztunk nagyon fura emberekkel, egy utcai hegedűművész ragaszkodott ahhoz, h parancsmegtagadó hegedüljön kibontott hajjal, egy alkoholista meghívott minket pizzázni, és egy helyi srác elkalauzolt minket egy „remek étterembe”, ahol szintén a szokásos kebabot lehetett enni. Elnéztünk Rayenbe, majd továbbálltunk Bander Abbasba. Reggel 5-kor érkeztünk a tengerparti városba, ahol olyan fülledtség fogadott,h csak szédelegtünk az utcákon. Itt szállást is nehezebb volt találni. Átruccantunk Hormoz-szigetre, ahol megdöbbentően éreztük,h csend van. Itt a szigeten csajszik integettek nekünk, meg stíröltek elég látványosan, zavarba is jöttünk. Amúgy annyi bevándorló, vendégmunkás volt ebben a városban, h mi is bámultuk a sok színes ruhába, maszkba öltözött embereket.

Következő úticél Shiraz, kellemes város, hamburgeressel. Sikerült ellátogatnunk egy illegál házibuliba, ahol csajokat láttunk kisestélyiben, és végre alkoholhoz is jutottunk Smirnoff vodka formájában, majd a hangulatot jobbnál-jobb perzsa turbo folk muzsika fokozta. Érdekes volt, h kétfős kiszolgáló személyzet két fekete kendős nőből állt, akik irigykedve nézték a lengén öltözött vonagló testeket.

Elbuszoztunk Persepolisba is, ahol igazából mi voltunk a fő látványosság: rengeteg belföldi turista volt, akik le-leszólítottak egy fotó erelyéig, valamelyik meg fel vette videóra a beszélgetésünket. Következő állomás Yazd volt. Kicsit sivatagos, forró, de remek hostelban szálltunk meg. A Silk Road Hotel igazán igényes hely bekpekereknek. Utunk során a hostelesek és taxisok végig parasztok voltak, de itt minőségi kiszolgálás fogadott minket, a végén kellett fizetni, önbevallás alapján. Elnéztünk a zoroasztriánus temetkezési helyre, eltévedtünk a városi labirintusban, kipróbáltuk a teveburgert is (nekem bizarr). LP alapján felhívtunk egy vállalkozót, aki Yazd melletti faluból szervez utazást a sivatagba, nála aludtunk, nem volt túl barátságos, kicsit pénz szaga volt az egész túrának. De mindenképp nagy élmény volt a sivatgban kóborolni, küzdeni a homokkal és a viharos erejű széllel. Még érdekesség,h ebben a faluban tudtunk csajozni, két perzsa csaj is roppant lelkes volt irányunkba, el is kértem a számukat. Következő reggel Esfahanba buszoztunk, ekkor már bennem felettébb alábbhagyott a lelkesedésem. Az ott töltött napokat Mehdi dobta föl, egy helyi Css srác, aki épp akkor töltötte a sorkötelezettségét, úgyh neki is ki kellett vonulnia gumibottal rendet tartani az utcán. Megadtam neki mind a két csajnak a telszámát, akiket lelkesen fel is hívott. Sajnos kiderült,h átvertek a csajok, és kamu számot adtak meg, vagy perzsa csávóval már nem akartak randizni. Érdekesség volt,h a csajok többször utánunk fordultak, de helyi vezetőnk szerint ez Iránban nem jelent flörtölést. Átgyalogoltunk a kiszáradt folyómedren, benéztünk az örmény negyedbe, ami nem volt akkora flash, mint vártam.

Továbbindultunk Tabrizba, ahol a már említett utazási irodás fickó szerzett nekünk buszjegyet Isztambulig. Vásároltunk egy rakás ajándékot, elmentünk egy hamamba lefürdeni, majd nekivágtunk a 30 órás útnak, ami nem volt annyira vészes, mint egy transzatlanti repülőút.

Bár eleve nem volt semmilyen sztereotípiám Iránnal kapcsolatban, mégis más volt élőben szembesülni az ottaniak életével. Az kiderült, h nyugati médiát teljesen fölösleges nézni, ha „ellenséges” országról van szó, és érdemes utánanézni melyik iráni politikus mit csinált a 80-as években. Az itthoniakkal sikerült elhitetni,h Parancsmegtagadó (rokker révén) levágatták vele a haját a határon. Az irániak mindent elkövetnek,h jobb véleménnyel legyenek hazájukról, sokan azért hívtak meg fagyira, shakre, sütire, h otthon elmondjuk, milyen jófejek az irániak. Tényleg azok. Mindenhol lehet találni angol tanárokat, vagy egyetemistákat, akik szívesen beszélgetnek külföldiekkel, rengeteget sztoriznak, és ne essünk zavarba, ha megkérdezik, hány nővel feküdtünk le életünkbe (legyünk szerények!).Az ország egyre szabadabb, egyre több mindent lehet csinálni, bár láttam akcióban erkölcsrendőrséget, de a helyiek szerint is még többségben vannak a konzervatívok, számos Muszavi szavazó szerint reálisak a választási eredmények, csak a teheráni egyetemista liberális többség ezt nem tudta feldolgozni. A következő generáció valószínűleg egyre több szabadságot és lehetőséget fog igényelni, ami majd számos konfliktushoz vezet. Nők nyugodtan utazhatnak egyedül is, egy szőke francia csaj fel volt háborodva,h a három hét alatt egyszer rácsaptak a seggére, a svéd lányok meg azt mondták,h Olaszország sokkal rosszabb. A kaja borzasztóan egyhangú, a vegák halálra vannak ítélve.

Bátran vágjatok bele a kalandba, próbáljatok másképp gondolkodni, mint amit belétek sulykolnak, mert nem lesz semmi bajotok, és legközelebb is vissza fogtok vágyni ebbe az országba, h bejárjátok az idő hiányában elmulasztott látnivalókat.
Értékeld az élménybeszámolót!
8 (9 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
heczey - 2010.11.04. 21:58

Jó hambizást! Azon vagyok kiakadva, h egyesek képesek elutazni a világ masik végébe és ott is ugyanazt a Sz@*t keresik, amit itthon is megkapnak. Ennyi negatívot a beszámolódhoz.Jó, ln is ettem egyszer "humbergert", mert akkor - ott más nem volt, egyébként a kaja tényleg siralmas, ha nem magánszemélynél eszel, legalábbis 3 hét alatt az ember könnyen megutálja a kebabot, meg a "szandividzs"-et...A tabrizi népkedvencet, Nasser Khant (szerintem vele találkoztatok) a bódéjával együtt elpucolták, most bugyikat árul a szemben levő bazársarkon. Belefutottunk, sajna. Iszonyó sok hülyeséget dumál és ragad, mint a légypapír.Idén tettem a harmadik utamat Iránban, de még (már...) mennék vissza. Majd én is írok beszámolót....Az utolsó bekezdésed 100% igazság...

hobgadling - 2010.06.23. 00:32

A kaja nem egyhangú, sőt, nagyon változatos. Persze a vendéglőben főleg csak kebabot kapni, de ha sikerül egy családnál lakni pár napig, akkor sokkal árnyaltabb lesz a kép. A perzsa ételek nagyon finomak, és egy csomó hozzávalóból készülnek. Az én ízlésemtől nem esnek legalábbis távol. Tudnám említeni a ghorme sabzit, a dizit, fasenjunt, a rengeteg padlizsános ételt, meg a safrányos édességeket.

parancsmegtagado - 2010.03.01. 01:38

nocsak nocsak :) Az a vodka amúgy ruszki volt, plusz volt egy ilyen helyi főzet is, Agir (???) névvel. Hol találkoztunk svéd csajokkal??

Persepolis - 2009.12.31. 17:43

Miért van az, h a többség, miután visszatért Iránból, vhogy mindig jókat ír az országról??? :))) Izgalmas, klassz beszámoló volt, nem földtől elrugaszkodott, jó volt olvasni, és újdonság, h Te mostanában, a zavargások idején voltál, amiről jó volt első kézből információkat szerezni. Remélem, még én is visszatérhetek vmikor Iránba. Hányan mentetek végül? Csoporttal, vagy csak ketten Parancsmegtagadóval?


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina