Svájc, az Alpok országa

Svájc

Ott-tartózkodás ideje: 2010. júl. 12.  - 2010. júl. 17. (5 nap)

0 hozzászólás I 6 385 látogató olvasta. Rögzítve: 2010. nov. 11. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar kalled Beszámolója

Cimkék: Alpok  hágó  Jungfrau  Lugano  Luzern  Rajna-vízesés  Svájc  világörökség  vízesés  Zürich 

Svájc!

Nekem ez a szó egyet jelentett a magas hegyekkel, hófödte csúcsokkal, kristálytiszta vizű tavakkal és meseszép falvakkal. A Nyírség Utazási Iroda körutazásán Svájc német és olasz részéből kaptunk ízelítőt.

1. nap:

Korai kelés és hosszú buszút után érkeztünk Innsbruckba. Ausztria Tirol részén még nem jártam, így kíváncsian szemléltem a nagyobbnál-nagyobb és szebbnél-szebb hegyeket. Innsbruck nagyon szép és hangulatos város. És az az illat! Illatosított kis csomagocskákat (most nem jut eszembe a pontos neve) árultak az utcákon, ami elárasztott mindent.


2. nap:

Reggeli után útra keltünk, és az Arlberg-hágón keresztül eljutott Svájc St. Gallen nevű városába. Útközben megálltunk nézelődni a hágó legmagasabb pontján. St. Gallen látogatásának fő oka a kolostorkönyvtár megtekintése volt. Mivel a Világörökség része, természetesen nem hagyhattuk ki.

Utána következett a schaffhauseni Rajna-vízesés. A gyönyörű kevés szó hozzá, egyszerűen csodálatos hely! Órákig el tudtam volna hallgatni a vízesés zubogását, nézni a bátor vállalkozókat, akik hajóval bementek, és felmásztak a vízben lévő sziklára. Szerettem volna én is a bátrak közé tartozni, de idő hiányában le kellett mondanom róla.

A délutánt Zürichben töltöttük. A csoportos városnézés után mindenki mehetett amerre akart. Mi a sétálóutcán és a folyó mentén barangoltunk.

A szállásunk a hegyekkel körülölelt Vierwaldstatti tó partján volt. A látvány fantasztikus volt, a hang már nem annyira, ugyanis épp a vonatállomás volt az ablakunk alatt. De kit érdekelt ez hulla fáradtan?:)


3. nap:

Irány a Jungfrau csoport! A 4000 méter magas hegyek között fekvő Lauterbrunneni völgyből indultunk. Fogaskerekű vasúttal felmentünk Kleine Scheidegg-ig. A látvány leírhatatlan! Szemünk előtt a Jungfrau a 4158 méteres magasságával, mellette a Mönch (4099 m) és az Eiger (3970 m). Annyira szép időt fogtunk ki, hogy tisztán látható volt minden.

Délután a Trümmelbach gleccservízeséseket tekintettük meg. Hihetetlen! 10 vízesés egy hegy belsejében. Bevallom, hogy a második után már azt vártam, hogy végre a felhőket láthassam a fejem fölött. Olyan erővel zúdult a víz a hegyben, hogy szinte félelmetes volt. Az a hang! Viszont nagyon érdekes.

Ahogy itt végeztünk, és visszamentünk a buszhoz, a csoportvezető és a két sofőr már terített asztallal várt minket a parkolóban. Hogy el ne felejtsük az itthoni ízeket, ezért a terítéken kolbászt, szalonnát, kenyeret, paprikát találtunk, mellette pedig bor kínálta magát. Ahogy ott ültünk a folyóparton és eszegettünk, különös hangulata volt. Az iroda figyelmessége és kedvessége páratlan. Minden reggel útra kelt egy kis bocika a buszban, amiben a napi boldogsághormon adag volt. Hol csoki, hol cukorka. Most pedig ez a terülj-terülj asztalka!

A napot Interlakenben zártuk. Őszinte leszek: olyan hőség volt, hogy csak egy rövid sétát tettünk a városban. Aztán inkább leültünk fagyizni és hűsölni. Szégyen, nem szégyen, ez van…


4. nap:

Ez úgy volt beharangozva, hogy laza nap lesz. Hm, végül is bejött. Először ellátogattunk Altdorfba, ahol a Tell Vilmos emlékműt néztük meg. Állítólag, ahol a szobor van, épp arra a helyre lett kiállítva Tell fia, fején azzal a bizonyos almával, amit az apjának el kellett találnia.

Aztán elmentünk Luzernbe, és délután 4-ig a városban maradtunk. A folyón átívelő fedett fahíd nagyon tetszett nekem. Valahogy hangulatosnak tűnt. Egy része leégett, de a város teljesen újjáépítette, így régi formájában tündököl. A másik, ami igazán magával ragadott: a gleccserkert, amely egy ősi gleccser megkövesedett maradványait tartalmazza.

Utána bolyongtunk még a városban, leragadtunk egy játszótérnél is a tó partján, majd 4 órakor hajóra szálltunk, és így hajókáztunk el a szállásig, ami a Vierwaldstatti tó másik végében volt. Kb. 3 órás volt a hajóút, de a látnivalók és a társaság feledtette az időt, így nem tűnt hosszúnak.


5. nap:

Reggel a Szent Gotthárd hágón átkelve eljutottunk az olasz Svájc Lugano nevű városába. Épp Harley-Davidson találkozó volt, úgyhogy volt forgalom a városban. Ez annyira nem zavart volna, a 37 fok már jobban. De azért tettünk egy gyors sétát. Utána a közeli Melidében megtekintettük a Swissminiatur-t. Olyasmi, mint a klagenfurti Minimundus, csak itt Svájc nevezetességeinek a kicsinyített mása található.

Ez után a híres szurdok a Via Mala következett. Fantasztikus!

A napot Liechtenstein fővárosában, Vaduzban zártuk. Egy városnéző kisvonattal jártuk körbe, de azt hiszem épp elég is volt így. A hercegek kastélya nem látogatható, más látnivaló meg nem igazán van, ami órákra lefoglalná az embert.


6. nap:

Indulás haza:( Útközben megálltunk az Inn folyó partján fekvő Rattenberg nevű kis városba. Mindössze 450 lakosa van. Viszont van múzeuma, amit meg is néztünk, valamint a szomszédos üzletben megfigyelhettük az üvegfúvás művészetét. Pillanatok alatt elkészült egy-egy állatforma belőle. Érdekes volt.

A buszhoz visszatérve megint terített asztalka várt ránk. Tele megint hazai finomságokkal. Miután azt elfogyasztottuk, fel lettünk kérve, hogy nézzük az Inn folyót. Csoportvezetőnk mosolyogva biztatott minket, hogy nem baj, ha már láttuk, nézze mindenki az Inn folyót. Közben rájöttünk, hogy ez annyit jelent, hogy fordítsunk hátat:) Mire „engedélyt” kaptunk a visszafordulásra, az asztal ismét gyönyörűen meg volt terítve, rajta pedig 3 epertorta állt. Következett a szülinapi köszöntés. Ajándékot kaptak azok az utasok, akik ebben a hónapban ünnepelték/ünneplik a születésnapjukat. Valamint, megtudtuk, hogy két kedves utas, épp a nászútját tölti velünk, ezért ők is el lettek látva jókívánságokkal és ajándékkal. A gyerekek szintén kaptak egy-egy svájci bögrécskét.
Ilyen gesztust még egyetlen egy utazási irodánál sem láttam.

És most jön a mi nagy örömünk:)
A boldogsághormont körülkínáló kis bocikának nevet kellett adnunk. Úgy volt, hogy amelyikre a legtöbben szavaznak, annak a névnek a kitalálója ajándékot kap. A miénk nyert! Egy 3 napos erdélyi út volt a nyeremény! Amin már részt is vettünk, úgyhogy egy másik irományban beszámolok róla.
Feltöltve: 2010. júl. 29.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina