Égig érő létrák

Szlovákia Hrabusice

Ott-tartózkodás ideje: 2010. máj. 21.  - 2010. máj. 23. (2 nap)

2 hozzászólás I 11 341 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. jan. 09. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Paraferee Beszámolója

Cimkék: gyalog  kaland  létra  szlovákia  szlovákparadicsom  szurdok  vízesés 

Tavaszi Szlovák Paradicsomba tett hosszú hétvégi túránkon tényleg elértük az eget, hisz sikeresen felmásztunk a Nemzeti Park legmagasabb, 75méteres vízesésének tetejére, amit két nagyobb, és több kicsi létrán kellett megtenni.

A szokástól eltérően pénteken jó időben indultunk a határnak, így egy poprádi bevásárlásos kitérővel együtt is csak este 9 volt, mire a szálláshoz értünk. Villámgyors ki-hol-alszik-játék után már töltöttük is az első környi barackos mannát, és hogy biztosra menjünk, páran toltunk még egy kört.

Nagy túra – Nagy vízesés
Annak ellenére, hogy az előző nap, egy az érkezés utáni kártyázással megtoldva hosszúra sikeredett, a társaság ¾ 8-kor menetkészen autókázik Cingov felé, ahol fizetős parkolóban hagyjuk járműveinket. Egy eddig még be nem járt rész vár ránk, a Szlovák Paradicsom keleti felén, jókora távval (közel 30km, 1000méteres szinttel), de csak így nézhető meg a park legnagyobb vízesése, a Závojovy Vízesés.

Utunk a Hernád mellett kezdjük, mely meglepetésre nem tűnik az utóbbi napokban leesett hatalmas csapadék mennyiség ellenére sem vészesen bővizűnek és hordalékokkal telítettnek. A Biely Potokhoz érve már sejthető, hogy a híradásokban hallható eső elkerülte ezt a területet, mivel a patak kristálytisztán ragyogott zöldes-kékjében. A viszonylag vízszintes ösvényen mire izomzatilag és hangulatilag bemelegszünk el is érjük az első fa „járdákat”. Látszik, hogy ez a terület kissé kiesik a főbb turista útvonalaktól, itt-ott igencsak hiányosak a fogazatok, egyik-másik részen hosszú szakaszokra csak a félméternyi mélységben zubogó 10fokos patak vize tátong. Hogy még nagyobb legyen a kaland, a kapaszkodós részeken a sziklafalak harmattól nyálkás falán 10centisre nőtt, fekete-lila színekben pompázó meztelen csigák pózolnak, várva sorsuk beteljesedését, melynek része lehet a csiga-léptékkel hosszú élet vagy épp egy hatalmas emberi tenyér…

Telnek az órák a kellemesen meleg, napsütésben. Bár a szlovák térkép 1órát ír a Hernádtól a Sokolina Dolina-ig (Sólyom-szurdok), Nekünk 2 óra alatt sikerül ez. Nem sietünk, így az elágazásnál belefér a csoki szünet, majd innen a patak mederben folytatjuk utunk, mely több méter széles, és ökölnyi fehér kövekkel teli. Nem biztos, hogy mosollyal az arcomon álltam volna itt, amikor ezt csinálta a tájjal a lehömpölygő áradat. Pár perc és elérjük az első vízesést, 1,5 - 2 méteres lehet, a sziklafal hozzá már 10-12, amire egy foghíjas falétrán kell felmászni.

Negyed óra telhet el, amikor egy erőteljesebb kapaszkodás tetején a fák között elénk tárul az égig érő létra és a mellette már messziről is beszédünket elnyomó zúgással zubogó vízesés. A teljes magassága cirka 75méter (van ahol 70-et, máshol 80-at írnak), amit 2 nagyobb, és két kisebb létrán kell megtennünk… de most csak állunk előtte, és bámulunk felfele. Nem lehet jól visszaadni azt az érzést amit a lábadban, és a mellkasodban, akkor érzel ott, a tövében… Az enyhén a fal fele görbülő létrán már Zed lóg, az eddig cipelt beülőt kihasználva különleges beállítású fotókat készít.

Az első hídig kb 22-24métert kell kapaszkodni, a víz kicsit többet zuhan mellette, míg jobbra bő 30-35méter még felfele. A híd korlátján a természet ujjlenyomata jókora görbületet hagyott, de stabil a szerkezet. Kisebb létrán jutunk fel a következő nagyobb vasszerkezetig. A vége szinte egybe ér oly magasan van… A csapat eleje már a felső hídon fotózkodik, valamit mintha kiabálnának is Nekünk, de a víztől semmit nem hallani.

Felérve rövid szusszanásnyi szünetet tartunk, de már látszik a következő vízesés, igaz ez már nem hatalmas, "csak" 12-14méteres. Mire kicsit megszelídül a táj, észrevétlenül elfogy alólunk a patak, csak a medre marad. Már szinte karnyújtásnyira vagyunk Klastorisko-tól, ahol büfé van, és hosszabbat pihenhetünk, de a sok egyirányú ösvény miatt nagyobbat kell kerülnünk, így még majd 2 órányira vagyunk tőle. Az ösvényből köves földút lesz, amin elhaladunk az egyik legismertebb szurdok, a Sucha Béla felett is, és jó kerékpáros szokásunkhoz híven, idén is előkerülnek a szellem bícók, ahogy jobbnál-jobb helyeken gyaloglunk.

Aztán lassan kiérünk a fennsík zöld mezejére, melynek szélén ott áll a túristaház. A szél finom illatokat sodor felénk, lépteink szaporázzuk is, egyből a pulthoz. Hosszú perceket ücsörgünk a teraszon, és bár szürke felhőkbe takaródzott a Magas-Tátra, a látvány így is szép. Pár korsónyi sör és Kofola, valamint pár tányérnyi sztrapacska után indulunk a hátralevő másfél órás szakasznak. Egy darabon a gerincen sétálunk, néhol csodaszép kilátásban részesedünk a korábban bejárt Biely-Potok völgyére, majd egy brutál meredek szerpentinen leesünk a Hernád szintjére, ahol reggel neki indultunk a túrának…

A parkolóba érve cseperegni kezd az eső, hálásak vagyunk a tökéletes időzítésért. A napi etappe 27km lett, benne közel 1000méternyi szinttel, nem csoda a talpamban és bokámban érzett fáradtság. Mielőtt a szállásra autókáznánk, útba ejtjük a podlesoki autocampingnél levő éttermet, és szénhidrát-utánpótlást végzünk… persze mondanom sem kell, az asztaltól való felállás nem ment túl zökkenő mentesen ez után.


Kisebb túra – Kisebb vízesés
Reggel van, legtöbbünknél szögletes mozgások kísérik az első lépéseket a mosdóig vagy a konyháig. Előző naphoz képest egy órával indulunk később, most csak a podlesoki autocamping parkolójáig megyünk autóval. Innen nem messze fut össze számos útvonal is, tökéletes kiindulópont ez. 2 euró egy napra az őrzött parkoló, még a mostani árfolyam mellett is elfogadható. Lépteink a Hernád-áttörése felé irányozzuk. Ma is tökéletes időt kaptunk, süt a nap, meleg van, már-már túlzottan is… a folyó mellé érve, az erdős részeken a melegben felszálló párában folyik rólunk a víz.

A kellemesen lankás és széles ösvényt néha fémtálcás szakaszok teszik izgalmassá, melyeken jó pár méterre a víz felett kell gyalogolni. Utunk a nagy függőhídig vezet, ahol mindenki kipróbálhatja tériszonyát jó 25méterre a víz felett himbálódzó szerkezeten. Pár perces fotózás után tovább indulunk a Klastorisko Roklina-ösvényen, most már ténylegesen felfele, közvetlen a patakban.

Meseszép, vadregényes ez a rész, a 10-15 centi mély patakból kiálló köveken gyaloglunk, rengeteg kidőlt, mohos fa között, miközben egymás után több nagyobb vízesést is érintünk. Ilyenkor a tegnapi nap után már csak fél kezes létrákon mászunk feljebb, míg végül kb háromnegyed-órás út után felérünk a fennsíkra, Klastorisko-hoz. Kiegészítő túraként, akinek még belefér az erejébe, jön velem a Barikádovy Vízeséshez, de az idő sürget minket, hisz az órára tekintve elmúlt 1, az égre tekintve pedig zengve fekete fellegek közelednek.

A vízeséshez vezető sárga jelzésű ösvényt Én csak ajándék-útnak hívom, mivel a sok évvel ezelőtt itt tomboló tűzvészben a lenti, Biely Potokhoz vezető része elpusztult, és nem is hozták rendbe. Viszont annyira szép részei vannak a felső résznek, hogy a vízesésig a szurdok egyik, majd visszafele a másik oldalán sétálhatunk, mintegy ajándékként. A szurdoknak vannak olyan részei, ahol a két falat egyszerre meg tudod érinteni, míg a lábad alatt, úgy egy méterre, sebesen zúg egyik zöldes-kék medencéből a másikba a Kysel, míg el nem éri a vízesést, ahol közel 40métert zuhan.

Mire visszaérünk a túristaházhoz, a fellegek tovább mentek, de csak annyira, hogy látó- és halló-távolságban maradjanak. Szervezetünkbe küldünk egy kis juhtúrós sztrapacskát, mellé Kofolát, csak hogy minden rendbe legyen, napozunk még egy kicsit majd lassan, kénytelen-kelletlen útnak indulunk. Túl szép és jó volt ez a két nap, így komótosan lépdelünk a zöld jelzés, eleinte kövesebb, majd tűleveles ösvényén.

4óra is elmúlt mire a parkolóba érünk, igen csak lazára vettük a hétvégét, de szerencsére holnap ünnep, így lesz majd idő kicsit rápihenni. Gyors pakolás a szálláson, majd irány a határ, és ismét a szürke hétköznapok…

További fotók valamint ilyen és hasonló túrák a www.paraferee.hu oldalon találhatók!
Feltöltve: 2011. jan. 09.
Értékeld az élménybeszámolót!
8.9 (7 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
Charlie - 2011.01.12. 19:43

Szuper lehetett!

Menta - 2011.01.10. 13:48

Ez szuper kirándulás volt! Respect, hogy végigcsináltátok!


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina