Mint a Fiat 500: kicsit zsúfolt, kicsit kicsi, de szerethetõ

Olaszország Velence

Ott-tartózkodás ideje: 2007. jún. 08.  - 2007. jún. 10. (2 nap)

1 hozzászólás I 4 046 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. jún. 28. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar emceze Beszámolója

Cimkék: di  jesolo  lido  velence 

Születésnapi ajándékként utaztunk leendő arámmal és a világ legkutyább kutyájával, egy beagle kiscsajjal 2007 júniusának második hétvégéjén a nem is olyan messzi Itáliába. Annak is keleti tengerpartjára, Lido di Jesoloba, illetve egy kis kitérővel - ha már ott vagyunk alapon - Velencébe. Tettük mindezt gépjárművel, egy aprócska Nissan „béka” Micrával, de hármunknak elég volt, még így is tudtunk takarítani (gyk: a belső sávban haladni, miközben mások lehúzódnak előled) az autópályán. Nappali utazók vagyunk, éjszaka nem indulunk, hiszen amíg odaérünk az is része az útnak, éjszaka meg mit lát az ember a térképolvasó halovány fényén kívül? Szóval reggeli start, alig vártam már, hogy elhagyjuk Magyarországot, mint utóbb kiderült joggal. Bevallom töredelmesen nem mostanában voltam az országhatáron kívül, Szlovéniában meg még soha. Utunk erre vitt, mivel kerek perec kijelentettem, hogy arra megyünk amerre hegyek is vannak, így esett a választás a Pécs-Maribor-Ljubljana-Trieszt útvonalra. Tehát Szlovénia: döbbenten láttam, hogy egy Titot és egy nemrég véget ért háborút (igaz ez náluk csak 10 napig tartott, de hát mégiscsak hadiállapot!) is megélt ország fényévekre elhúzott tőlünk. Pedig ők is kb. 17 éve függetlenek. Normális utak, rendezett települések, tisztaság, jólét, hogyan? A titkot nekünk is elárulhatnák. Ja, és az autópálya! A határtól Mariborig már épül, utána pedig egész Velencéig kanyarog hihetetlen lankák és hegycsúcsok között, majd az olasz „alföldön”. Valami nyolcadrangú úton haladtunk az autópályáig (Maribor) a falvak között, mert elvétettük a kereszteződést, de tudtunk menni, nem kellett zötykölődni.
Autópálya? Mész, ahogy tudsz! Sebességkorlátozás? Mi az? Csak az alagutakban, a francia tragédia óta, ott viszont mindenki nagyon betartja. Néha egy-két fizetőkapu, lassítás- és „pihenésképp”, röpködnek az eurók, de még így is olcsóbb, mint itthon.
Nyugdíjas tempót diktáltunk, így a reggel 7 órás indulás délután 5-re teljesedett be. Olaszországot már számtalanszor megjárt párom egy dologra figyelmeztetett, mint az életéért felelős sofőrt: az olaszok vezetési stílusára. Azt mondta: kaotikusan, veszettül mennek, de biztonságosan. Ezt már az autópályán is tapasztaltam, nem volt vészes. A lenyugvó nap fényében hótt fáradtan kerestük a lehajtót Lido di Jesolóba, a majd 20 kilométer hosszan elnyúló üdülővárosba. Hát persze, hogy elvétettük, mint utóbb kiderült. Sikerült egy egysávos töltésen lecsorognunk Jesoloba, amiről később kiderült, hogy nem ez nem az a főút ami oda vezet. Sebaj, kaland!
Lido: egy ott dolgozó ismerősünk foglalt szállást nekünk a következő paraméterek tudatában: olcsó szoba, két személynek + egy kutyának, két éjszakára. A feladatot célszemély sikeresen megoldotta, ugyanis szezonban sikerült szereznie a főutcán egy kéterkélyes (egyik a szobáé, a másik a fürdőé), klímás, kutyabarát, tengerparton napozóágyas, saját parkolós apartmant reggelivel 36 euróért (per fő)! Úgy, hogy a part kb. 100 méterre, a főutca az ablak alatt volt! Hotel Ivana volt a neve, mindenkinek ajánlom. Kiszolgálás, személyzet, recepció: le a kalappal! Persze közrejátszott a dologban, hogy asszonypajtás kiválóan beszéli a nyelvüket, így bármiféle hasfájásunk volt, mindent meg tudtunk velük beszélni. És a kutyát is imádták! Tudni kell az olaszokról, hogy teljesen máshogy viszonyulnak a négylábúakhoz. Boltba, bevásárlóközpontba és rengeteg helyre be lehet vinni. Sőt! (tapasztalatok lejjebb)
Visszatérve a szálloda elhelyezkedéséhez, mégsem ajánlom mindenkinek: ugyanis Lido di Jesolo sétálóutcája este 8-ig autóktól, este 8-tól pedig a rengeteg embertől, éttermektől, szórakozóhelyektől, boltoktól hangos (ilyenkor autóval nem lehet behajtani, vagy csak annak, aki ott lakik). Úgyhogy aki nem magát akarja mutogatni az erkélyen, hanem pihenésre vágyik, az válasszon valami udvarra néző szobát.
Majd este egy gyors tengerpartlátogatás – kutyát tilos bevinni, de pl. tele volt cigicsikkel a homok, mindegy - , kis séta a városban majd pihi (igazából nem konkrétan ide jöttünk, csak itt szálltunk meg, a főszereplő másnap Velence).
A vizek városát autóval közelítettük meg. Számos útikönyvben olvastam már, hogy leginkább vonattal és hajóval érdemes. Nos, kocsival halál egyszerű, csak át kell hajtani a hosszú töltésen, fel a 10 emeletes garázsba, ahol felárért a parkolóőr még a kocsiban hagyott kisállatot is felügyeli (megjegyzem, aki ilyet tesz, az az állat). Aztán irány a város.
Át kell vergődni sajnos a buszvégállomáson, aminek stílusában semmi köze Velencéhez, de hát szükség van ezekre a kiszolgáló intézményekre (lsd. még kikötők). Jöhettek a csatornák, gondolák, hajók, nyüzsgés. Képzelhetitek mekkora élmény ez annak, aki eddig csak képeken látta. Elveszünk a szűk utcákban, a csatornák mentén, és betérünk egy eldugott kávézóba, annak is a teraszára, még mindig kutyástól. Pincérhölgy ki, rendelés felvesz, majd be, következő pillanatban ki, víz kutyának, nem is kértük, mi van? Náluk ez természetes, hogy a tikkasztó hőségben nem elzavarják a békésen lihegő kutyát, hanem amíg készül a rendelés, addig kiszolgálják. És ez nem egyedi eset volt. Délután, mikor már a lábunkat lejártuk egy kávézót kerestünk, hogy inni és vécézni tudjunk. A kávézóból étterem lett, mert közben meg is éheztünk. A Ponte dell’ Accademia lábánál találtunk egy kis éttermet, ahol pont egy kivénhedt tagokból álló amerikai turistakülönítmény mellé ültünk le. Pincér ki, köszönés, és még mielőtt megkérdezte volna, mit kérünk, meglátta a kutyát (a képeken is látható) és abban a pillanatban odacsődítette a teljes személyzetet akik ügyet sem vetve a vendégekre gügyögve nekiálltak kényeztetni Bobot (így hívják), olyan szinten, hogy az egyikük még egy nem csekély adag pármai sonkával is megjutalmazta, na meg az elmaradhatatlan vízzel. És csak aztán jöttünk, mi, hogy mit akarunk fogyasztani. Félreértés ne essék, nem akarom szidni az olasz vendéglátást. Sőt: minden elismerésem.
Megjártuk a kötelező helyeket, de fedetlen vállal és lábszárral na meg a kutyával templomokban nem jártunk. Sajnos már gondolára sem futotta pedig az egyikük olyan rendes volt, hogy lealkudta önmagát 100-ról 50 euróra, igaz nem lett volna benne a Sóhajok-hídja. De sebaj, ide vissza kell jönni, és így is teszünk.
Egyelőre ennyi.
Értékeld az élménybeszámolót!
9 (4 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
csicsibi - 2008.05.18. 10:11

Szia!Mi idén nyáron szeretnénk elmenniVelencébe autóval.Tudnál parkolási tanáccsal és árakkal segíteni?Köszönöm!


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az itthon.blog.hu ajánlásával
somló Somlói borvarázs
 ?A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebb egy pohár bor mellett.? ?...
mór Borozzunk Móron!
Ha MÓR, akkor BOR! Ha október, akkor Móri Bornapok! Nem is lehet ez másképp, mint sok éve már. Az...

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina