Wieliczkai sóbányban jártunk

Lengyelország Wieliczka

Ott-tartózkodás ideje: 2012. okt. 20.  - 2012. okt. 23. (3 nap)

0 hozzászólás I 1 445 látogató olvasta. Rögzítve: 2015. ápr. 03. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Mikeve Beszámolója
Ma is gyönyörű időre ébredtünk, hétágra sütött a nap. Irány Wieliczka! A városban több fizetős parkoló is volt, integettek is, hogy álljunk be, de mi egy kicsit távolabb álltunk meg, itt már nem kellett fizetni. De nem is bántunk meg, mert legalább egy kicsit sétáltunk a városban, benéztünk a helyi piacra, a főtéren is elidőztünk egy kicsit, ami szépen felújított, virágokkal teleültetett szép és rendezett tér volt. Szerintem nemrég készülhetett el a 4 dimenziós aszfaltrajz is, ami a wieliczkai sóbányában dolgozó embereket ábrázolja. Egy meghatározott pontra kellett állni, onnan úgy tűnt, mintha kézzelfogható lenne a rajz. Nagyon klassz volt. Ha a sóbánya melletti parkolóba álltunk volna, mindezek valószínűleg kimaradtak volna. Megérkeztünk a bánya elé, ahol ma már nem folyik kitermelés viszont évente kb. 1 millió turista fordul meg. A bánya egy része járható végig, ami kb.30 éve a világörökség részét képezi. A pénztárba megvettük a jegyeket. Vártunk a csoport indulására, mert egyénileg nem lehet menni. Szerintem a csoport fele magyar volt és gondolom ez gyakran így van, még sincs magyar nyelvű idegenvezetés. Egy kicsit nevetséges, hogy mindenféle nyelven van, de pont magyarul nincs. Van hová fejlődniük. Az angol nyelvű csoporthoz csatlakoztunk, hogy legalább valamennyit értsünk is belőle. Amíg várakoztunk, addig körbenéztünk a bánya felszíni részén. Rendezett park, zöldellő természet fogadott. Lassan indulni kellett, beálltunk a sorba, majd elkezdődött a túra. Rögtön az elején 314 lépcső várt minket, 54 lépcsőszint mélységig ereszkedtünk egy fából kiépített „lépcsőházban”. Már azt sem tudtuk merre van az előre, csak mentünk, mentünk és mentünk lefelé. Jó 5 perc után leértünk arra a szintre, ahol fadorongokból kiépített folyosókon haladtunk tovább. Itt még nem sóból volt a fal, de később ide is elértünk. A bánya legalsó szintje egyébként 327 méter mélyen van, 9 szinten lehet közlekedni, összesen 300 kilométer hosszan. A látogatók az I.-IV. szint között mozoghatnak, ami kb.2 kilométer. Elérkeztünk arra a helyre, ahol már sóból volt a fal (nyalogatni szigorúan tilos!) és a sóból készült emberkék, akik segítségével bemutatták, hogy milyen volt a bányában a só kitermelés a régi időkben. Szegény lovak soha nem látták a napfényt, egész életüket a sötétben töltötték. Kemény fizikai munka folyt, nem irigylem az akkor ott dolgozó embereket. Láthatunk só szobrot Szent Kingáról, - aki IV.Béla lánya volt - visszakapta egy másik bányába bedobott gyűrűt, továbbá megmintázták Kopernikuszt és Goethe-t is. A bányában még tó is volt, sőt régebben csónakázni is lehetett. Mentünk lefelé folyamatosan, kisebb-nagyobb termeken keresztül, míg elértünk a bánya legnagyobb termébe a Szent Kinga kápolnába, ami tulajdonképpen egy 54 méter hosszú 16-17 méter széles és 10 méter magas terem volt. Hatalmas csillár szórta a fényt, és itt is „találkoztunk” II.János Pál pápa sószobrával. A túra végén természetesen az elmaradhatatlan ajándékbolt, sőt még egy földalatti étterem is működött. Szerencsére fölfelé nem a lépcsőn kellett menni, hanem a bányászlifttel repültünk a felszínre. Nagyon tetszett az egész, örülök, hogy nem hagytuk ki. Auswitz-ba nem mentünk, párom nem akart azon a szomorú helyen végigmenni, helyette a folyó mellett kerestünk égre-földre egy várromot, amit a neten ugyan megtaláltunk, de a valóságban nem. Végül visszamentünk Krakkóba, és mivel másnap reggel hazafelé kanyarodunk, így egy kis bevásárlást még megejtettünk. De még hátra volt az est fénypontja, a Pod Wawelem étteremben a vacsora. Szerencsénk volt, mert a helyiek körében nagyon népszerű étterem, időpontot kell foglalni, mert különben nem biztos, hogy kap helyet az ember. Szerencsére volt még 2 hely, igaz, a pincérek jöttek-mentek mellettünk, szóval nem volt épp a legnyugalmasabb, de örültünk, hogy kaptunk asztalt. Itt nem lacafacáznak, nagy sör (1 literes korsókban) és hatalmas tányéron temérdek mennyiségű ételt szolgálnak fel. Vasalt csirkét ettem, grillezett sajttal, sült krumplival, de volt még mellette rizs, nyers, csíkokra vágott káposzta, párolt káposzta eszement mennyiségben. Mikor már majdnem kipukkadtam, akkor is úgy tűnt, mintha csak belepiszkáltam volna az ételbe, pedig sokat ettem belőle. Finom volt és kettőnk cakk-pakk fogyasztása kb.5000 forintba került. Ajánlom mindenkinek, aki Krakkóba megy, menjen el ebbe az étterembe. Mindig van akció, akkor épp a rántott hús volt igen kedvező áron, jöttek is az egyetemisták enni. Az étteremnek is van egy hangulata, épp két társaság is szülinapot ünnepelt, jöttek az élőzenészek és köszöntötték az ünnepeltet. Nyüzsgés, jövés-menés garantált. Mikor mentünk, de inkább gurultunk kifelé, már állt a sor a bejáratnál, helyre várva. Jól is esett a séta visszafelé a szállásra. Sajnos másnap reggel véget ért a krakkói kirándulásunk, de azért hazafelé még túráztunk egyet a szlovák paradicsomba, amiről már írtam Piecky szurdoktúra néven.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina